Őszi programok Lillafüreden ~ barangolás a színek erdejében

Csónakázás a Hámori-tavon

Tavasszal és nyáron is csodás, de van valami különösen jó abban, amikor a csónak körül már rozsdás, arany és vörös árnyalatokat öltenek a hegyoldalak. Szeptemberi és október eleji látogatásnál ezért még érdemes betervezni – novemberre viszont a csónakokat már pihenni küldik.

A kölcsönző a Palotaszállóval szembeni lejáratnál található.

Kisvasutazás a Garadna-völgyben

A belső kisgyermek jóllakatásának egyik legegyszerűbb módja. A lillafüredi kisvasút erdőn, völgyön és alagutakon keresztül visz tovább Garadna felé, ősszel pedig tulajdonképpen mozgó panorámaablakká változik.

A pöfögő, sistergő gőzóriást ezúttal engedjük el: a normál járat nem gőzvonat. Cserébe az útvonal ettől még ugyanúgy tud időutazásnak érződni.

Szent István-barlang

Kipróbálnád esetleg, hogy milyen az akusztikája egy cseppkőbarlangnak? Hát ne tedd. A helyi állatvilágra, meg amennyiben hamis vagy, a vezetett túra összes többi tagjára traumatikusan hatna ez a tapasztalat, viszont hidd el, így is élvezhető elfoglaltság.

Tökéletes program esőáztatta kedd délutánokra, ha pedig a tüdőd eleve vacakolna: a barlang kacskaringós járatainak mélyén található Fekete-terem csíramentes levegője minden gondot elkerget.

Csak ne felejts el előre bejelentkezni. Én elfelejtettem, és azóta is bánom.

Libegőzés Jávorhegy felé

Egy újabb klasszikus gyermekkorunkból, amit nem lehet elég gyakran újraélni. Miközben lábad lóbálva teret adsz az olyan semmiből felbukkanó gondolatoknak, mint például: vajon ha leejtem a telefonom, sikerülne az avarban megtalálni? – a belső boldogságtankod is szépen töltekezik.

Ahogy eléd tárul az ezerarcú táj fenségesen és magasztosan, remélem, majd te is azon gondolkodsz: igenis szép dolog méltósággal öregedni.

Miskolci Állatkert

„Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” alapon, ha az erdőben nem futottál össze egy aranyos Bambival, még semmi sincs veszve. A cukiság itt garantált, bár azért az ember összefuthat egy-két görénnyel, de hol nem. Itt legalább nem ér meglepetésként a szag.

És hát ez lehet egy szubjektív vélemény, de az állatoknak nagyon jól áll az ősz: az arany, bordó és barna kombinációja kihozza a természetes szépségüket.

A pénztár minden esetben egy órával korábban zár, mint maga az állatkert. Ezt érdemes komolyan venni – én egyszer már befürödtem vele.

Felső-Hámor

Egyszer már magunkra vontuk a köz haragját azzal, hogy felhívtuk a figyelmet erre a kevesek által ismert gyöngyszemre, de kitartunk a véleményünk mellett. Felső-Hámor nincs messze, gyalogosan könnyen bejárható, és körbelengi valami nehezen megfogható régi báj.

Ha pedig ősz és Felső-Hámor, a temetőt sem hagynánk ki. Van valami bizarrul szép abban, ahogy az elmúlás helyszínét körbeveszi az elmúlás évszaka. Hegyre épített, csendes tökély.

Lillafüredi körtúra – Szeleta-barlang és Zsófia-kilátó

Ha van túra, ami igazi „minden egyben” csomag, akkor ez az. Függőkert, vízesések, Hámori-tó, Szeleta-barlang és Zsófia-kilátó fér bele egyetlen körbe – vagyis látványból meglehetősen jó az órabére.

Az emelkedők miatt azért nem neveznénk vasárnapi sétának, de átlagos erőnléttel teljesíthető. A Zsófia-kilátónál pedig jó eséllyel megérkezik az a pillanat, amikor már teljesen jogosnak érzed az esti pohár bort a Tókertben.

Oxigén sétaút

Ha a neve alapján azt hinnéd, ez valamiféle szigorú tüdőkapacitás-teszt, megnyugtatunk: nem az. A libegő felső állomásától induló körút inkább arra jó, hogy kényelmes tempóban eltűnj néhány órára az őszi erdőben.

Kilátópontok, források és játékos állomások követik egymást, közben pedig Fehérkő felé is ki lehet térni. Maratonista múlt nem szükséges – egy rendes cipő viszont ősszel már sokkal jobb ötlet, mint a kedvenc városi sneaker.

És igen: a friss, hűvös erdei levegő tényleg úgy hat, mint egy „reset” gomb.

Látogatás Lillafüredről a Bükk-fennsíkra

Van, aki a hegyeket szereti, van, aki a völgyeket – itt mindkettőt megkapod egy menetben. A Savós-völgyből felkapaszkodva egészen más világba érkezel: a mélyebb völgyeket egyszer csak felváltja a Bükk-fennsík nyitottabb, hullámos tája.

Nem hosszú túra, de a több mint négyszáz méternyi emelkedő azért gondoskodik róla, hogy ne pusztán dekoráció legyen rajtad a túracipő. Mire felérsz, valószínűleg a vacsorával kapcsolatos erkölcsi aggályaid jelentős részét is hátrahagyod.

Lefelé a Vesszős-völgy meredekebb lehet, és helyenként kidőlt fák, nehezebben követhető szakaszok is előfordulhatnak. Ezt inkább annak ajánljuk, aki nem először jár erdei ösvényen.

Magos-kő Garadna felől

Ha eddig csak térképen láttad, hogyan szabdalják fel a völgyek a Bükköt, Magos-kőről sokkal érthetőbbé válik a dolog. A Garadna felől induló út a Három-kúti-völgyön kapaszkodik felfelé, majd a sziklás kilátópontról megnyílik alattad az egész Garadna-völgy.

Innen tovább lehet menni a Vidróczky-barlang és Csókás felé, így nemcsak egy kilátópontért mászol fel, hanem egész korrekt kis bükki körutat kapsz érte. Egy kis szuszogás belefér, a panoráma pedig meglehetősen hatékonyan feledteti, hogy előtte felfelé kellett jönni.

Nedves, avaros időben a sziklás és meredekebb részek csúszósak lehetnek, úgyhogy itt már tényleg számít a megfelelő cipő.

Fehérkőlápa – Jávor-hegy – Bükkszentkereszt

Ha már nem egy rövid kört szeretnél, hanem tényleg eltűnnél fél napra a Bükkben, ez jó választás. Lillafüredről felkapaszkodsz Fehérkőlápára, ahol már önmagában megér egy hosszabb megállót a panoráma, majd a Jávor-hegyen át tovább lehet menni Bükkszentkereszt felé.

Innen újra lefelé fordul az út Lillafüred irányába, így mire visszaérsz, teljesen legitim álláspont lesz, hogy a vacsoránál a köret mellé még egy köret jár.

A komolyabb emelkedő a túra elején vár. Ha valaki szeretne egy kicsit csalni, a libegővel ennek egy része egészen elegánsan megspórolható.